Bálint Katica

Sportos család vagyunk. 

Hároméves koromtól kezdve műkorcsolyáztam, balettoztam és talán meglepő, de a kerékpár csak felnőttkori szerelem lett! A kerékpáros tizenhárom évből viszont futárkodtam négy évet, ezzel némi átfedésben már versenyeztem országúton és pályán, végül az oktatásnál kötöttem ki, mint spinning instruktor.

Férjem 19 éven át karatézott - remélem, a fiainkkal még lesz módja újra űzni ezt a sportágat, mert tudom, hogy neki is lenne igénye rá. Fiatalkorától rendszeresen részt vett hosszabb gyalogos teljesítménytúrákon (pl. Országos Kéktúra), maratonfutásokon és hét alkalommal teljesítette sikeresen az Ironman-t, ami 3,8 km úszásból, 180 km kerékpározásból és 42 km futásból áll.

Első kisfiam 10 hónapos volt, amikor 2013 januárjában néhány hasonszőrű (értsd, babáját hordozó) anyatársam bíztatására elkezdtem BIKE WITH BABY órákat tartni.

Második kisfiam majdnem napra pontosan rá két évre, 2015 januárjában született, vele két hónapos kora óta tekerünk együtt az Óbuda Gildában.

Már első várandósságom alatt elhatároztam, hogy kisfiamat hordozni fogom, de teljesen tájékozatlanul vettem az első kendőmet és az első hónapokban egy kevés, ráadásul rossz minőségű fotókat tartalmazó használati utasításból és jobb-rosszabb videókból tanultam kötni. Ezt az időszakot tájékozatlanságomból és a szakszerű segítség hiányából fakadóan rengeteg kínlódás és türelmetlenség kísérte, de egyetlen pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy magával a hordozással lenne a baj, vagy hogy feladjam. Már akkor is hallottam hordozási tanácsadókról, de nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a tőlük tanulható tudásnak, így még a gondjaim ellenére sem kerestem fel egyiküket sem - megoldjuk egyedül is, nem lehet az olyan bonyolult jeligével. Aztán fokozatosan egyre több hordozós anyukát ismertem meg, akik apránként a hordozásnak egyre több fortélyát mutatták meg, míg végül összeállt a kép számomra, hogy miért is van létjogosultsága annak a minősítésnek, hogy valaki okleves hordozási tanácsadó!

Mára már gyakorlott hordozós anyukának tartom magamat, de - mint az élet minden területén - az ember minél többet lát egy adott témában, annál inkább érzékeli, hogy a saját tudása még mindig milyen kevés az egészhez képest. Bár 2016 őszén magam is elvégeztem egy hordozási tanácsadó képzést, az óráimon továbbra is ragaszkodom a hordozási tanácsadó jelenlétéhez - ez az óra nem jöhetett volna létre nélkülük!

A két szakemberrel tartott órafelépítés praktikus oka oktatói szemszögből ennél prózaibb; ha rendelkezik is hordozási tanácsadó képesítéssel a BWB oktató, akkor sem lenne elég szeme és keze ahhoz, hogy egy órán az oktatói és a tanácsadói feladatokat is ugyanazon a színvonalon láthassa el!

A hordozás és az általa megismert szülők, családok az ún. kötődő nevelés szemléletét képviselik, ami még napjainkban is megosztja az embereket. A kötődő nevelésnek több eleme van - pl az igény szerinti szoptatás és együttalvás is -  amik közül a hordozás csak egy. Nem szükségszerű, hogy aki hordoz, az a többi elemét is elsajátítsa, vagy fordítva - attól, hogy valaki nem hordozza/ta gyermekét, még nevelhet kötődően.

Ennek tudatában szinte magától értetődő, hogy a hordozásnak minden családban, minden élethelyzetben, így sportolás alatt is van létjogosultsága - természetesen szem előtt tartva, hogy mekkora kisgyermeket milyen eszközben, milyen környezetben, milyen felkészültségű tanácsadók segítségével hordozunk!